2019. december 14., szombat

Kolozsvári Grandpierre Emil: A rosta

kép forrása
Különös jelentőséggel bírt számomra ez a könyv, amelyet kolozsvári származású elhunyt Nagyapám könyvespolcán találtam, és ahogy olvastam a könyvet, megelevenedett a szemem előtt, amit Nagypapám, az író, és még rengeteg magyar család hasonlóképpen élhetett végig: a döntés, hogy erdélyi magyarként ki-ki milyen életutat választ- Kisebbségben harcol az identitásáért egy küzdelmes életen át, asszimilálódik, vagy emigrál. 

Fülszöveg:
A rosta kisebbségi tárgyú regény, az író első regénye, cselekménye a húszas évek második felében játszódik Erdélyben, és egy kolozsvári magyar család széthullásának, tönkremenetelének története – e folyamat külső és belső okainak sohasem didaktikus hanem eleven, életszerű föltárásával, tipikus alakok ábárzolásával. Ez már a kiforrt. stilárisan is izgalmas lebegő iróniával, frappáns és tömör képekkel a világról lesújtó ítéletet mondó könyv a leleplezésben kérlelhetetlen. Ugyanakkor valami megfoghatatlan leheletfinom könnyedség járja át, amelyben helyet kap a remény.
A rosta a maga fülledt-fullasztó légkörével érett iróniájával, éles, kritikus látásmódjával a legnagyobb regények előhírnöke.

A történet: 
Ahogy a fülszöveg írja, egy erdélyi család legnehezebb éveiről olvashatunk, mikor két felcseperedő gyermekük próbálja megtalálni a helyét az életben, egy zavaros történelmi korban. A rosta a történelem, és rázza ki a családokat a fennmaradás szitáján, hullanak ki az emberek, mint az apró szemű porcukor. A probléma nem új, mégis fennáll ma is, és számomra rávilágított a regény, milyen halott az a nemzet, ahol a családok, és a családtagok lelki egészsége el van hanyagolva.

Ami tetszett:
Ez a történet abszolút a miénk: szerintem aligha van magyar család Magyarországon, amelyiknek a közeli-távoli rokonságában ne lennének erdélyiek, magyarok, akiknek ilyen nehéz válaszutak elé kellett állniuk. Tetszik a regény összetettsége is: a gyerekek kirepülésének dinamikája önmagában is egy érdekes esemény a családok életében, ami akkor is nagy törés minden családtagnak, ha nem szól közbe a Történelem.
A párbeszédek közé gyönyörűen megfogalmazott hangulatok, képek vannak tüzdelve, amit öröm volt olvasni:
"A nyurga torony aranykeresztje csiklandozni kezdte a fellegek hasát."

Ajánlom:
A regény alapvetően izgalmas, de keserű olvasmány, hideg téli napokon az olvasó lelkét is megvacogtatja kicsit, de sokan okulhatnánk belőle, ajánlom azoknak, akiket hozzám hasonlóan érdekel, hogyan lopózik be a politika az átlagemberek mindennapjaiba. Mert hiába legyintünk, hogy nem érdekel, mindenkinek az életébe belopózik sajnos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése