2017. július 1., szombat

Ugron Zsolna: Hollóasszony

Már rég szerettem volna egy egészen friss, kortárs könyvet hozni, de eddig nem nagyon találtam méltót azok között, amiket a mai (idei/tavalyi) magyar irodalmoból olvastam. Ezzel szemben a Hollóasszony egy igazi kis történelmi kincses ládikó, amiben egy erős nő életének emléktöredékei lapulnak, mindenképp szeretném bemutatni! 

Fülszöveg: Ugron ​Zsolna új regényében megkapó érzékenységgel ábrázolja Szilágyi Erzsébetet, a „nagy dolgokra hivatott, isteni küldetéssel felruházott lelket”. A meggyötört és különc lányt, aki képtelen közel engedni bárkit is magához. A határozott és okos nőt, aki megtanul érvényesülni egy férfiak uralta világban. Az anyát, aki bármire képes, hogy megvédje gyermekeit. Az asszonyt, aki naggyá válni segítette a Hunyadiakat...



 A történet, a történelem: Kicsit távolabbról kezdeném talán, nem a könyvnél: Bán Mór magyar újságíró, író egyszer észrevette, hogy az angolok ontják a Tudorokról és más angol történelmi alakokról szóló regényeiket, míg az izgalmas, fordulatos, heves vérmérsékletű magyarok történetét valahogy senki sem akarja feldolgozni. Így aztán fogta magát, és elkezdte felkutatni Hunyadi Mátyás élettörténetét, hogy egyik legdicsőbb magyar királyunkat egy méltó regénysorozatban mutathassa be, de minél mélyebbre ásta magát a témában, annál több kötetesre duzzadt a sorozat.  (HUNYADI)
Ugron Zsolna könyve ehhez képest egy kis irodalmi gyorstalpaló, kisregény, egy egészen más (női) szemszögből, ugyanarról a korról. Csak azért meséltem az egészet, mert érdekesnek találom párhuzamba állítani, hogyan állnak hozzá ugyanahhoz a kihíváshoz különböző írók: a Hollóasszony valójában Szilágyi Erzsébet, kinek életéről a könyvben ismerősei, rokonai számolnak be más-más szemszögből, így emléktöredékek füzéréből áll össze a regény végére a kép, hogyan is tette naggyá Erzsébet szorgos munkája és Hunyadi János hősiessége a famíliát.

"... a vitézséget éneklik, a hűséget dícsérik. Igazán hatalmassá azonban az válik, aki semmitől sem riad vissza, hogy elérje célját."

Illusztráció: Végh Júlia, forrás
Ami tetszett: A borító, és a szöveg illusztrációi híven tükrözik a könyv hangulatát, kecsességét.  A témaválasztás is találó: Erzsébetet kellően ellentmondásos, de mindenképpen tiszteletre méltó nőnek állítja be. Bár a váltakozó elbeszélők stílusa nem olyan markánsan különbözik, mint a való életben (kicsit jobban lehetett volna differenciálni, mennyire van más szókincse például egy apácának és egy cigánylánynak, vagy milyen témákat feszegethet egy korabeli férfi/ nő...), de tetszik, ahogy bizonyos eseményeket mindenki másképp, a saját szemszögéből mesél el. A könyv stílusa kiváló, magával ragadó, és mivel fiktív elemek is gyarapítják, nem a történelmen, inkább a történelmet élő, alakító Emberen van a hangsúly.. Szépen van felépítve a politikában, és Erzsébet életében halmozódó feszültség, majd a könyv végén Corvin János szavaival lecsendesített befejezés: " ...hiánya egy pillanatra mozdulatlanná dermesztette a mindenséget." Formás, de rövid történet lett ez Erzsébetről.

Ajánlom: A hirhedt középkori erőszakból azért itt is akad bőven, úgyhogy inkább 15-16 éves kor fölött adnám bárki kezébe, de mindenképp ajánlom történelem iránt kicsit is érdeklődő felnőtteknek, vagy történelmet tanuló gimnazistáknak, hogy kicsit közelebb érezzék magukhoz az akkori kor embereinek döntéseit, indítékait, életét és értékrendjét.

" A gyermek a lesz, ami a voltból születik, és a jelent élteti."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése