2017. március 20., hétfő

Olasz krimi minden mennyiségben

forrás
Minden egy "kompromisszumal" kezdődött: a barátom nem annyira szeret regényeket olvasni, én nem igazán rajongok a krimikért, így aztán eldöntöttük, hogy mivel az olaszokat mindketten kedveljük, közösen elolvasunk eg jó kis olasz krimit. Jó döntésnek bizonyult, mert azóta csak úgy faljuk az ilyen témájú könyveket, főleg az alábbi két szerzőtől!




Andrea Camilleri: Montalbano felügyelő sorozat

kép forrása

Andrea Camilleri egy ma is élő szicíliai író, akinek számos krimije jelent meg nagy sikerrel, de talán a legjobb, és legnépszerűbb a Montalbano sorozat (tv sorozat is készült belőle). Az ő történetei igazán csavarosak és összetettek: csak úgy olvastatja magát minden könyv.

A történet: Mi sem lehetne ideálisabb terep egy jó nyomozásra, mint a (fiktív) szicíliai városka, Vigáta, ahol hála az olasz maffiának, és más bűnözőknek, mindig akadnak kacifántos, felderítésre váró esetek? Ebben a kisvárosban él, és munkálkodik Montalbano, a helyi -nem mellesleg egyedülálló- fiatal felügyelő.
Ami tetszett: A vérbeli olasz részletek: az emberek olaszos habitusa, az ínycsiklandó ételek, amiket Montalbano bejárónője készít a felügyelőnek (még a legegyszerűbb olivabogyós tésztát is úgy írja le, hogy összefut a nyál a számban), és Montalbano szóváltásai a kollégáival- úgy köszörülik egymáson a nyelvüket, hogy öröm olvasni. Meg persze az is tetszik, hogy hiába derül ki a rejtély, nem mindig bűnhődik a bűnös: ezt végre reálisnak érzem, olyan életszerűnek.
Ami nem tetszett: A szöveg töredelése nagyon furcsa- random párbeszédek követik egymást, és néha nehéz volt követni, éppen kivel is beszél a felügyelő. Mintha cikázna térben és időben, semmi átvezetés nincs olykor két kihallgatás között, ettől talán kevésbé követhető.

Donna Leon: Commissario Brunetti

kép forrása
Míg Camilleri könyvei nagyon férfiasan vannak megírva, érdekes, mennyire másként hangzik ugyanaz a műfaj egy nő tollából: a hölgy sokkal több érzelmet, tájat jelenít meg a párbeszédek közé tűzdelve, sokkal több a dilemmázás, filozofálgatás. Míg a Montalbano-sorozatot tömör, durva és vicces, addig a Brunetti-jelenséget finom, megfontolt és ízes jelzőkkel tudnám illetni.. Donna Leon természetesen írói álnév, és egy amierikai írónőt takar, aki hosszú ideig élt Velencében, a Brunetti-könyvek színhelyén.

A történet: Brunetti felügyelő két gyerekét nevelő családapa, aki a velencei rendőrségen dolgozik nagy buzgalommal: egy-két félórával meghosszabbítva a sziesztát, jelentéktelennek tűnő esetekbe belebonyolódva, az adminisztráció elől menekülve. Aztán este mindent megvitat irodalomtanár feleségével.
vaporetto
Ami tetszett: Látszik a város, és olasz életérzés iránti írói rajongás a könyvekben, ami nagyon hamar átragad az olvasóra. Megjelennek itt is a csodálatos főztök, de még szebben van leírva Velence, szinte oda tudom magam képzelni a vaporettora. :)
+1:Újra kiadták pár könyvét, és szerintem nagyon szép lett a borítójuk!
Ami nem tetszett: Itt kicsit kidolgozatlannak éreztem az elkövetők indítékait. Nagyobb a hangsúly a nyomozáson, az utánajáráson, kevesebb az indokláson.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése