2016. május 26., csütörtök

18. Nonek mese: Békabál Berkenyebugrán

-No, mit ki nem találtok ugrifülesek..- Mosolyodott el Nagyapa, mikor a nappaliba toppanva tengernyi négykézláb ugráló, zajongó gyereket pillantott meg. Természetesen mi garázdálkodtunk míg haza nem ért aznapi teendői után. Ahogy kedvenc fotelébe huppant, a kisebbek karattyolva ölébe ugrándoztak örömükben.
-Nem nyulak vagyunk mi Nagypapa, hanem békák!- Brekkentette Gabó lelkesen. 
- Szép, simahátú levelibékák, vagy olyan rücskös hátú varangyok, mint berkenyebugri Berzsián és Britta? -A mesebeli páros hallatán mind odaugráltunk Nagypapa fotele köré, és minden brekegőt elhallgattatva vártuk, hogy elkezdődjön az esti béka-rege.
-Tudjátok, Berkenyebugra egy hatalmas láprét a Turján-vidék közepén található, minden békák legkedvesebb élőhelye, hiszen kellemesen hűs, növényekben gazdag, mocsaras környék...
-Nagypapa, mi az, hogy turján?- Kérdezte összeráncolt szemmel Tündi, aki szokás szerint mindent tudni akart.
-A szó nádast, mocsarat jelent Tündikém, de itt egy tájegységet jelöl, azt a pompás vidéket, ahol a vöröshasú unkák uralkodnak minden békanemzettség fölött. A vöröhasúak nagy, barna állatok, így könnyen el tudták kergetni társaikat a békák paradicsomából, és gazdagon, fényűzésben éltek mit sem törődve a többiekkel. A szomszédos békanemzetségek csak legendákat hallottak arról a fergeteges lakomáról, amit minden évben a berkenyebugri unkakirály legkedvesebb lányának, Vöröshasú Brünhildának tartanak szülinapja alkalmából..
-Úgy hírlik, ezer szúnyogból csinálnak véreshurkát, félig sütött steaket, és bugyogó mocsár-medencékben fogyasztják a hűsítő lápi koktélokat!- Súgták egymás közt sóvárogva a kirekesztett rokonok.
-Berzsián és Britta szegény rokon volt Nagyapa?- Érdeklődött Gabó izgatottan.
-Ők pont olyan békák voltak, mint a többi láp szélén rekedt társuk, csak épp sokkal ravaszabbak, ugyanis sóvárgás helyett kitalálták, hogyan vehetnének részt az éves ünnepségen: felvették legszebb báli ruhájukat, kicsípték magukat, majd jól meghempergőztek egy adag sárban, és egy kis paradicsomhéjat ragasztottak a tokájukra. Mire elkészültek, még a szülőanyjuk sem tudta volna megállíptani, hogy varangyokat vagy unkákat hozott világra!
El is indultak nagy büszkén a békabálba, és meglepetésükre minden akadály nélkül átjutottak az őrségen, és a lakoma közepén találták magukat! Mint távoli rokonok mutatkoztak be Brünhildának, mikor illedelmesen felköszöntötték:
-Csodálom, hogy apa nem számolt be rólatok, hiszen minden rokont számontart ebihal kora óta..- Ráncolta a  szemét Brünhi- Na de rá se brekkentsetek, elvégre az unokatestvére nagynénjének apósának a keresztapja vagy, ha jól értem, az elég távoli rokonság..
-Régi szép idők, mikor még összetartóbb volt a család, és gyakrabbak voltak a családi összebrekkenések..- Helyeselt Berzsián- És merre vannak a szúnyogsültek?
-Arra menjetek, és kóstoljatok meg mindent!- Mosolygott Brünki, és a következő vendégek felé fogadva elvonult.  Ám hamarosan újra  Brittáék mellett termett:
-Nem lehet bírni ezt a brekkenő hőséget, gyertek, mind csobbanunk a mocsár-medencébe, mindenképp meg kell kóstolnotok a lápi koktélt, amit apám kifejezetten a szülinapomra készíttet vidrakörömből! Nagyon különleges.
-Hát hogyne, már magam is szomjazom!- Ugrott fejest meggondolatlanul Britta, akiről a vízbeérés pillanatában minden sár leoldódott, és úgy világított zöld gúnyája az unkák közt, mint zöldborsó az eperdzsemben.
-Ennek a fele sem tréfa!- Pattant fel az unkakirály, Senkiháziak, ki innét!
-Még hogy senkiházi!- Buggyant ki Berzsiánból- 7 nemzetségen át élt itt a családom, míg te el nem küldtél minket a Hortobágyra!
-Nem tetszik a sós föld? Jobb a sár, mi?- Szitkozódott a békakirály, csak úgy remegett a tokája dühében.-Nesze itt egy kicsi!- Azzal úgy nyakondobta egy földdarabbal Berzsiánt, hogy csak úgy brekent.
-Ez már több a soknál!- Forgyant fel Britta, és egy egész szúnyoghurkás tálat hajított ellensége fejére. Akkora brekegés és háború támadt, hogy még a legvaksibb gólyák is felfigyeltek a lármára, és azonnal odasereglettek, hogy a híres lakomából kivegyék a részüket.
-Góóólya!- Sikoltott fel Brünhilda ijedten, amint a nagy sereg madarat meglátta, mire se szó, se beszéd olyan egyetértésben iszkoltak mind a békák, hogy öröm volt nézni. Egyikük sem akart többé a berkenyebugrán lakni: higgyétek el gyerekek, akár varangy, akár unka, minden béka iszkol, ha gólyát lát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése