2015. november 24., kedd

15. Nonek mese: Az igazi érték

-No, mit látnak szemeim Joel?- Álmélkodott Nagyapa, mikor a kissé morcos játszótársunk kivételesen széles mosollyal az arcán ült le a mesehallgatáshoz.
-Nem fogod elhinni Nagypapa, mi van a zsebemben!
-Egy kisautó? Labda?- Tippelt Nagyapa elgondolkozva.
-Egy teknős!- Mutatta fel diadalmasan Joja. -Most kaptam, még egész kicsi, megsimogatjátok?
-Azért ne nyomogassátok agyon!- Somolygott Nagypapa. -Ha hagytok neki egy kis nyugtot, elmesélem Tekla Teki történetét.
-Te teknősöket is ismersz? -Kerekedett el Joel szeme.
-Akkor mesélj róluk! -Kiáltottuk immár kórusban, mire Nagypapa el is kezdte a különleges teknős történetét.
-Tekla Teki- Köszörülte torkát Nagypapa- egy teljesen átlagos ékszerteknős volt, amilyen minden kisállat kereskedésben születik. De sajnos senki sem akarta megvenni, olyan kis esetlen volt, így aztán elhatározta, hogy addig járja a Földtekét, míg ő lesz a legszebb kisteknőc, akit valaha látott a világ! Meg is szökött a családi terráriumból, hiába próbálta Teknős Mama lebeszélni...
Első útja egy közeli parkba vezetett, ahol a rózsalugast megpillantva eszébe jutott, mennyivel szebb lenne pár cirádával a páncéjlán. Meg is kérte a rózsákat:
-Drága gyönyörű rózsák! Tudnátok adni pár indát a páncélomra, hogy szebb és boldogabb legyek?
-Ha te ettől boldogabb leszel.. Mi örülünk, ha megszabadulhatunk tőle! -Szurkálódtak flegmán a rózsák, akik rádobálták számukra terhes indáikat, új rajzolatot adva az ékszerteknős zöld páncéljának.
-Sokkal szebb!- Sandított tarka, gyönyörűen mintázott hátára elégedetten Tekla, és indult is tovább, hogy még pompásabbá tegye szokatlan páncélját. Séta közbe ugyan szúrtak egy kicsit a rárajzolódott indák, de  Teki Mama is szokta mondogatni, hogy a szépségért szenvedni kell... Így mit sem törődve a fájdalommal, elmasírozott a melegházi orchideákhoz, akik légiességükkel azonnal elvarázsolták! Meg is kérte őket, hogy egy kis könnyedséget kölcsönözzenek megjelenésének.
-Fenséges orchideák, kérlek tegyétek olyan kecsessé a páncélom, amilyenek ti vagytok, hogy szebb és boldogabb legyek!
-Megtesszük- súgták méltóságteljes hangon az orchidea-tünemények,- ha ezeket a gusztustalan meztelencsigákat eltakarítod a környékünkről, nagyon hangulatrombolóak.
-Persze, hogy elviszem őket!- Nézett fel rájuk lelkesen Teki, és két napig csalogatta, noszogatta, toszogatta ki a meztelen csigákat az orchidea ültetvényről. Elcsigázva, és az indáktól sajgó porcikákkal állt a kis teknős gyönyörű növénytársai elé, akik hűvös leheletükkel elvékonyították Teki páncélját, hogy kecsesebb legyen.
- Mennyivel elegánsabb vagyok!- Mosolyodott el bágyadtan Tekla, csodaszép fehér mintával borított hajszálvékony páncéljára nézve. -Kár, hogy ennyire fázom a régi páncélom nélkül, de sebaj, megéri!
Ezzel a felkiáltással menetelt addig, míg elérkezett az állatkertig, ahol azonnal a Kékkagylóhoz igyekezett.
-Kedves Kékkagyló, ugye tudsz nekem segíteni?- Esdekelt holt fáradtan, mire az állatkert egzotikus tengeri részlegéhez ért.
-Mamma mia!- Rikkantott a kékkagyló- Veled meg mi a csuda történt? Sok teknőst láttam már életemben, de ilyen satnyát még soha!
Tekla Teki világszép páncélja
-Satnya? Hát nem szép a páncélom?- Döbbent le Tekla- Azért jöttem, hogy egy kis csillogást kérjek rá hogy szebb és boldogabb legyek,- tudom, hogy te csinálod azokat a csodásan csillogó igazgyöngyöket is!
-A pajzsod szép, de te... Kicsit fáradtnak tűnsz, kicsi teknős. Nem töltesz velem egy kis időt? A sós víz mindent meggyógyít! Lehetnénk barátok, megtanítalak téged is igazgyöngyöt készíteni, és végre lenne kivel kreatívkodnom!
-Köszönöm,de még hosszú út vár rám.- Rázta a fejét Tekla- De ha legközelebb erre járok, megígérem, hogy hosszabb időre maradok!
-Kár.. Azért a ragyogást megkapod, ha tényleg ettől leszel boldogabb.- Azzal a Kékkagyló rászórt egy csipetnyit titkos porkeverékéből, amitől úgy csillogott a Teki hófehér mintája, mint a gyémánt.
De hiába ékesítette fel Tekla páncélját még jobban, a kis teknőslány egyfolytában azon gondolkodott, hogy segíthetne satnyaságán. Hiszen már csak ez lehet a boldogsága útjában! Ha nem lesz satnya, végre gyönyörűnek, és boldognak mondhatja magát. Ez tartotta életben, míg a tópartig vezető hosszú-hosszú úton gyalogolt.
-Már csak az aranyhal segíthet...- Motyogta magában vacogva Tekla, mikor meghallott a tópartot járva egy horgász vödréből kiáltozó aranyhalat:
-Hé, te cifra teknős, segíts kiszabadulnom a vödörből! Nem akarom, hogy megegyenek!
-Segítek én, de csak ha te is segítesz rajtam! Teljesíted három kívánságom?-Kiáltott vissza Tekla.
-Ha tudom, megteszem, -sóhajtott az aranyhal,- bár igazán nem tudom, miért fűz hozzám mindenki ekkora reményeket.
-Tegyél széppé, hogy boldog lehessek!
-Ugyan minek? -Döbbent le az aranyhal.- Miért pont a szépségtől lennél boldog?
-Mert ha csodálják a többiek, milyen gyönyörűséges vagyok, büszke leszek rá, barátkoznak majd velem, és lesz gazdám! Ezért jártam be a fél világot, látod? Már félig kész van a csodás páncélom!- És elmesélte az aranyhalnak töviről-hegyire az egész eddigi útját, minden kalandjával együtt.
-Jajj, de butus teknős vagy te, Tekla!- Kiabált ki a vödörből az aranyhal- Hiszen annyi mindenre lehetnél büszke a szépségeden kívül! Gondolj csak bele, milyen eltökélten, kitartóan keresgéltél, vándoroltál, milyen barátot szereztél, hány embernek segítettél az út alatt! Ők sem a páncélod miatt szerettek ám! Mivel boldogságot kívántál tőlem, talán azzal segíthetek a legtöbbet, ha visszaváltoztatom az eredeti páncélod, hidd el, azzal is boldogulni fogsz!

Bizony hosszan beszélgetett az aranyhal és Tekla, de mikor idáig értek a gondolkodásban, egy halásznadrágos kisfiú szaladt a vödörhöz lelkendezve:
-Nézd Apa! Apaaa! Egy teknős mászott a vödrünkre! Beszélget az aranyhallal, amit fogtál, de aranyosan nyújtogatja a nyakát! Ugye megtarthatom? Igen? Ugye igen Apukám?- És már meg is ölelgette a visszaváltoztatott Tekla Tekit, aki gazdájához simulva még egy "köszönömöt" súgott az aranyhalnak, és addig csiklandozta a kisfiú arcát, míg játék közben a vödör tartalma vízbe borult. Igaza volt a bölcs aranyhalnak: Tekla kényelmes páncélban, és egy gondoskodó baráttal azóta boldogan él, ha meg nem halt.
-Úgyhogy te is vigyázz arra a kis teknősre Joja, ki tudja, mit meg nem tett, hogy hozzád kerüljön!- Fejezte be a mesét Nagypapa csendesen, a teknőst ölelő alvó Joját betakargatva.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése