2015. október 13., kedd

14. Nonek mese: Csicsörke szomorú

- No, mind itt vagytok fiatalok?- Lépett be Nagypapa a nappaliba, ami már tömve volt a szokásos mesékre váró gyereksereggel. Épp akkor, a kora esti alkonyatban ért haza a munkából, de még így is észrevette, hogy a szobában játszó, rajzoló, futkározó, nyüzsgő tömegben egyik társunk szomorúan kuporog, szemét törölgetve.
-Juli, mi történt?- Hajolt hozzá Nagypapa aggodalmas tekintettel.
-Nem tetszik az iskola, teljesen elszomorít...- Dörzsölte ki a könnyeket szeméből Juli.
-Rossz jegyet kaptál? Vagy megvert a tanító néni? Utálnak az osztálytársaid?- Tippelgettünk elcsendesedve, de Juli csak rázta a fejét:
-Nem történt semmi extra, egyszerűen csak elszomorodtam... Ott kell ülni, tanulni...
-Ezzel nem vagy egyedül- Mosolyodott el biztatóan Nagypapa, és már láttuk a szemén, hogy ebből mese lesz.- Ugyanis volt egyszer egy kismadár, Csicsörke, akit a világ leghelyesebb kis égivándorának mondhattak volna, ha nem szomorkodott volna folyton-folyvást. Nem is mozdult el a szokásos villanypóznájáról, esetlen legjobb napjain a vezeték széléig merészkedett. Élénksárga pofija és begye barnás pöttyökkel volt tarkított, világos sárgától a barnáig egy kész színskála sorakozott a  hátán, ami pici fekete farktollakban végződött. Egyszóval a megjelenése, a tollazata maga volt a vidámság, de maga a madár mindig komorkodott.
Már teljesen kétségbeestek a többi madarak, és tanácskozni kezdtek: mi tévők legyenek? Hogyan vidítsák fel társukat? Végül kieszelték, hogy odaküldik a mindenek tudóját: Uhu Ulrikot, ő úgy is ért a pszichológiához is, majd kideríti a levertség okát. Oda is repült a nagy barna bölcselkedő:
- Uhh.. sok teher egy madárvállon, mondd el mi bánt, kis barátom!
-Semmi, csak szomorú vagyok.
-Búval Bélelt, mi a gond? Segítek, ha akarod. Jól érzem, hogy bánat gyötör?
-Köszönöm szépen, de nem gyötör semmi! Csak mélabús vagyok- Húzódott odébb Csicsörke szipogva.
-Huhú, nehéz eset- Dünnyögött Ulrik, és erősítésért sietett. A papagájt küldték segítségére, aki már távolról rikoltozni kezdte:
-Tudom én, mi a gondja! Nincs elég motiváció, elég kihívás az életében! Én is így voltam vele, de mostmárr nyelveket tanulok: tudok sünül, rrókául, és emberrül! Nagyon hasznos! Könnyebb elvegyülni az idegenek között. Melyiket akarrod megtanulni?
-Egyiket sem. -Pityeredett el újból Csicsörke- Miért akarnék én rókákkal vegyülni?
-Ha márr megtanulja a madárr, használja is, nemde?- Indokolta a papagáj, de ő is inkább új vigasztalókért repült. A madártanács pedig a verebeket szavazta meg a következő vidító csoportnak. Ők is kudarcot vallottak a "buta csevegésükkel", de a külföldről idehívott Cardinal-pár légitangója sem csalt mosolyt Csicsörke arcára, pedig a többiek szájtátva bámulták az amerikai, piros színekben pompázó madárpár kecses mozdulatait. A kacsa azt javasolta:
-Örülj a víznek, pancsolj egy nagyot, az mindig jobb kedvre derít!
-Dehogy vizezem be magam! Akkor még ide sem tudnék visszarepülni!- Rémüldözött hajthatatlanul fancsali csőrrel Csicsörke.
-Örülj neki, hogy nem vagy kacsa! -Nyugtatta a hattyú- Én is akkor lettem igazán boldog, mikor erre végre rájöttem!
-Háp én ennek a helyedben nem örülnék!- Hápogott vissza a kacsa mérgesen.
-Ne veszekedjünk, inkább örülj Csicsörke, hogy még nem haltál meg. - Nyugtatta a keselyű. Na, erre aztán az összes egybegyűlt sírni kezdett.
-Van a földön madár, aki még nem próbálta felvidítani?- Sóhajtott a cinege letörten.
-A denevér! Hívjuk a denevért!- Csiripelték a madarak utolsó mentsvárként, és láss csodát, ahogy a denevér odacsimpaszkodott fejjel lefelé a drótra, Csicsörke szája rögtön felfelé kezdett görbülni. Hát még mikor megszólalt!
-Karadam, im a jab?
-Fordítva beszél!- Kacagott fel Csicsörke, és vele együtt az összes madár. Akkora hahota támadt a denevér sikere láttán, hogy az lelkesen verseket szavalt mély átéléssel, visszafelé, énekelt visszafelé, viccet mesélt visszafelé, miközben a szárnyaiból csőrt formált magának. Volt ott vihorászás, röhögcsélés, csivitelés és jókedv -mire a produkció véget ért, már azt sem tudták, ki szomorkodott ezelőtt. Így a denevért örökös madártagsággal ajándékozták meg.

-És hol a tanulság?- Kérdezte a történet végén Juli.
-Azt hiszem, ennek a mesének nincs tanulsága Julikám.- Válaszolt elgondolkodva Nagyapa.
-De kár...
-De hiszen ez volt a  mese lényege: hogy néha az embernek több szüksége a van a nevetésre, mint a bölcsességekre.- Magyarázta Nagypapa, miközben betakargatta a már elszenderedett álomszuszékokat.

4 megjegyzés:

  1. Ez most nagyon jól esett! :) A hattyú mondata külön 10 pontos! :) Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök!! (És muszáj megosztanom, de keress rá: a csicsörke egy létező madárfaj, tök cuki, mint a neve:))

      Törlés
  2. Megnéztem, tényleg cuki madárka, és ha nem mondod, azaz írod meg, akkor eszembe sem jutott volna. Köszi, még okosabb is lettem :), nemcsak jól szorakoztam. Szeretjük a meséidet. :) Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Általában van a mesék mögött egy kis kutatómunka, úgyhogy írni kész kaland, örülök, ha olvasni is! :) (Kár, hogy mostanában nincs annyi időm, de majd jön a folytatás...)

      Törlés