2015. szeptember 21., hétfő

13. Nonek mese: A családi fotózás

-No, milyen izgalmas dolog történt veletek a héten aprók?- Érdeklődött Nagyapa egy gyönyörű őszi estén, mikor a friss levegőtől és sok futkározástól kipirulva bevackoltuk magunkat a mese-szobába, szokásos esti történetünkre várva.
-Kitaláltam egy új játékot!- Rikkantott Peti lelkesen.
-Dehogyis Nagypapa, azt a játékot én találtam ki! Még a nevéből is látszik: szánkó-fogócska.- Ellenkezett Ármin azonnal, hiszen köztudottan ő volt a környék szánkózó bajnoka.
-És te Julcsikám, nem játszottál a fiúkkal? Mit csináltál hétvégén?- fordult Nagypapa a sarokban kuporgó barátnőnkhöz, látva, mennyire elszontyolodott.
-Semmi izgalmasat nem játszhattam, mert Anya meg a Nagyi családi ünnepet szervez, és segítenem kellett sütni... Már előre tudom, hogy unalmas lesz.- Panaszolta orrát lógatva Julcsi.
-Hiszen abból is kerekedhet jó móka, ha a családjával van az ember.- Biztatta Nagypapa -Például Cirmos Cili is mindig nyávogott az ilyen összejövetelekre, míg egyszer...
-Kicsoda Cirmos Cili?- húzódtunk közelebb azonnal.
-Emlékeztek még Bagoly Boázra, a falunkba költözött éjjeli madárra? Nos, ő tanította Cilit kislánykorában egerészni, nagy pajtások azóta is, mindig annak ismertem őket. Cili a nagy Szfinx-dinasztia sarja, akik a hagyomány szerint, minden teliholdkor összejövetelt rendeznek a holdfényes éjszakában.
Kezdetben Cili halálosan unta a találkozókat, mert mást sem csináltak a rokonok, csak habzsoltak, cincálták a tejszínes egérfalatkákat, nyávogtak-nyivákoltak -még a saját gondolatait sem hallotta tőlük szegény Cili, nemhogy szóljon valakihez. Őszintén szólva, nem annyira szerette a macska rokonságot, és amikor csak lehetett, elkéreckedett holdtöltekor:
-Miau, Mammi!- Hízelgett az anyukájánál.
-Mondjad Cilim, miau baj?
-Alhatok teliholdkor az osztálytársnőmnél kivételesen?- Pillogott Cilike, bajszát rebegtetve a hatás kedvéért.
-Nem engedhetem meg cicalány, mert most különleges alkalom lesz: készíteni fogunk egy családi fotót, amin mindenki rajta lesz! Ott a helyed neked is.
Cili forgatta ugyan a szemét, de mikor eljött a nagy nap, mégis felvette a legszebb kék fodros ruháját, és órákig fésültette cicamamival szőke fürtjeit, hogy mindegyik a megfelelő szögben omoljon vállára.
Miután mind megérkeztek a TalpraMacska! nevű híres fogadóba, be is állították a fényképezőállványt, úgy, hogy a kép kellős közepén Ciklámen Nagyi fotelje álljon, és köré terelték a többieket. Igen ám, de ahogy ez kész lett, a Nagyi addig nyavalygott, míg áttették a székét egy kevésbé huzatos helyre, ahol viszont Cintia néni nem volt hajlandó pózolni, mert nem látszott a képen a vadonat új napernyője.
-De Cintiám, hiszen a házban vagyunk, minek a napernyő?
-Egy úrihölgynél mindig legyen ernyő.- Felelte Cintia néni.- Azon csodálkozom Irmám, hogy nálad nincs!
Ci-Róka, a vörösmacska mindenáron Nagyika mellett akart állni, de így kitakarta a família törpecicáját, Maxim papát. Persze erre Maxim úgy elkezdte karmolni Ci-Róka fenekét, hogy az ijedtében felugrott, pont Cintia néni ernyőére esve. Lett ám botrány, marakodás, Cili, és unokatestvére, a kis Ciceró csak ámultak, és dőltek a nevetéstől.
-Azt a kutyafáját!- Ordított egy óriásit Mánuel nagybácsi, aki a családi legendák szerint katonatiszt volt, de Cili apja szerint csak azért hordott egyenruhát, mert szégyellte, hogy egy családi összejövetelen egy egér vakította meg a fél szemére. -Mondom a kutyamindenit!
A kutya-emlegetésre mindenki elcsendesedett...
-Csak egy pillanatra maradjon mindenki nyugton, mert betelik a gép, már csak egy képet készíthetünk!
Minden akaraterejét összeszedve elrendeződött a nagy Szfinx-dinasztia, és éppen, mikor már minden macska a helyén volt, és utolsót kattant a gép gombja...
A TalpraMacska! világhírú konyhájáról kiszaladt egy desszertnek való egérke, végig az éttermen, pont a fotóállvány előtt. Több se kellett a családnak, mit sem törődve a képpel, mind rávetették magukat, még a 117 éves Ciklámen Nagyi is olyan fürgén csapott le, mintha sosem műtötték volna a mancsát!
Persze az állvány eltörött, odalettek a képek is, de annyit nevettek a családtagok, míg a közös fényképen fáradoztak, hogy azóta minden teliholdkor megpróbálnak készíteni egyet.
-Remélem, a mi ünnepségünk is ilyen vicces lesz!- Csacsogta Julcsi a mesén hahotázva.
-Biztos vagyok benne.- Bólintott mosolyogva Nagypapa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése