2014. december 15., hétfő

7. Nonek mese: Karácsonyi sokadalom

- No miről mesélünk ma?- Kérdezte Nagypapa az egész napos munkától kissé fáradtan karosszékébe roskadva.
- A Karácsonyról!- Súgta Kati mézeskalács díszítés közben, aki az esetek többségében hóemberekről és a Mikulásról szeretett volna mesét hallani, de nagy meglepetésére mindig csak karácsonykor adta be derekát Nagyapa, és persze ilyenkor kerekedtek a legkedvesebb téli esti történetei.
- De hiszen karácsonykor mindenki ugyanazt csinálja! Mit lehet arról még mondani? -Fintorodott el Joel, Katika bátyja.
-Mindenki, kivéve Süni nénit. -Helyesbített Nagypapa, mire mind letettük a  készülő mézeskalácsokat, és feszülten vártuk, mit csinált karácsonykor Süni néni... Csak Zolika majszolt még el gyorsan egy jókora csillagot.
- Süni néni nem éppen volt kedves asszony, Szúrós volt a tekintette, élesek megszólalásai, tüskés a háta: egyszóval szurkálódós egy nénike volt, ezért is nevezték el az erdőben Sün Csoroszlyának. Mint a mi Nagymamánk, Süni néni is nagyon szeretett sütni, csakhogy nem volt kinek, hiszen nem volt már se családja, se barátai, olyan gorombán tudott begurulni akárkire és legurulni akárhova! Otthon sütögetett egyedül minden karácsonykor, egy borostyán ágacska mellett- hisz fenyőt nem tudott hazacipelni, el sem érte még az ágakat sem. Csak üldögélt otthonában, és bánta már azt a tüskés természetét, amivel mindenkit elüldözött maga mellől.
-Szegény süni!- biggyedt le Katika szája széle.
-Ő is nagyon sajnálta magát, elhiheted.- Válaszolt Nagypapa.- Valahogy így sóhajtozott magában egyik évben:
-Édes Jézusom, hát nincs kivel megosszam ezt a tömérdek süteményt, nincs kivel ünnepelnem még a te szülinapod sem!- búslakodott a megrakott asztalka mellett. De ahogy ezt kimondta, nagy ötlete támadt: kiállt a kis odú elé a sok roskadozó tálcával, és elkezdte a járókelőknek,és a hideg utcán fagyoskodó gyerekeknek odaajándékozni a gőzölgő, frissen sült édességet.
- Nini, a Csoroszlya kibújt barlangjából! -Ámult el Tapsi Todi, és az összes többi szánkózó barátjával együtt betódultak a pici sünlakba sütit enni, forró teát iszogatni, melegedni, csacsogni, játszani. Aztán egyszercsak Katica felpillantott:
-És hol a karácsonyfa?
vendégsereg Süti néninél
-Tényleg, itt nincs karácsonyfa!- brummogta Bende, Bruma papa büszkesége, aki azonnal kivágatott hód pajtásukkal egy jókora erdei fenyőt, és apjával felállíttatta Süni néni nappalijában.

Erre már odagyűlt az egész erdő: ki egy díszt hozott a fára, ki egy adventi koszorút mellé, volt aki búzát őrölt a következő adag sütihez. De azt is szívesen fogadta a háziasszony, akit csak a süti illata és a társaság jókedve csalt elhagyatott házikójába. Még olyan is akadt, aki a tavalyi száraz sütiken köszörülte a fogát, sőt! Az igazán szemtelen fiókák csak a cukrot meg a köményt csipegették le a sütik tetejéről. Őket azért megdorgálta Süni néni, de sokkal kedvesebben, mint régen tette volna.
Annyira jól sikerült a közös ünnep, hogy azóta is hozzá jár az erdő népe karácsonyozni, és mostmár senki sem csúfolja Sün Csoroszlyának, csupa szeretettel beszélnek róla. Ha azt halljátok az erdőben járva, hogy Süti néninél vendégség lesz, bizony a Sün-lakba menjetek, ott találjátok majd az állatok apraját-nagyját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése