2014. december 8., hétfő

6. Nonek mese: Gólyatopán

Nagypapa nagyon későn ért haza a bíróságról: alig lépett a házba, vette le kabátját, alig szippantott egy mélyet az ismerős gyertyaillattal telt otthoni levegőből, mikor valaki megráncigálta a nadrágja szárát. S hát ahogy lenézett, Samu állt előtte összefont karral. Nagypapa elmosolyodott:
-No mi történt, nélkülem kezdtétek a mesét?
-Dehoogy! -Kiáltottunk fel, hiszen eddig azon tanakodtunk-veszekedtünk, mi lesz a mai történet, Nagymama már a frissen sütött zserbójával is alig tudott minket egy szobában tartani.
-Dehogy. -Jelentette ki Samu is- Csak egy nagyon fontos szakmai kérdésem lenne, még a mese előtt: miért nincsenek gólyák télen?
-No, ez egy igen fogós kérdés.- Felelte Nagypapa.- Még szerencséd, hogy engem kérdeztél, mert történetesen ismertem Fészkejó Góliátot, aki első fészkét a mi első telkünk póznájára rakta Gildával, a nejével. Épp akkor kezdtek építkezni, mikor mi... A gyönyörűbb gólyapár lakott nálunk! Góliát egy termetes hím madár volt, de nagyon békésen tűrte szépséges felesége nyafogását. Ugyanis Gildának nagy szenvedélye volt a divat. És bizony egyfolytában arról csattogott:
- Te Góli, hát milyen ágakat hozol a fészekhez? Most a fűzfalevél dívik, ha ilyen satnya szalmakupac lesz a póznán, ülni sem fogok bele, nemhogy tojást tojni!
"Miben járjak, fásliban?"
- Kedves Gilda, majd hozunk azt is, de kell egy kis alátámasztás, gyere segíts!
Másnap az asszonyka ezzel állt elő:
- Kelep-kelep, kell egy kalap! Ebben a tűző napsütésben megfájdul a fejem, és nem tudok ágat hordani.- panaszolta. És addig kertelt, míg Góliát szerzett neki a csőréhez illő "aranynarancs" kalapot.
Később cipőért nyaggatta férjét:
-Csak egy csúcsos sarkú papucsot Csőrim, csak egyet vegyél, már minden barátnőmnek van!- És Góli végül piros papucsot is hozott.
De nem szűnt a kelepelés a kertünkben, ahogy megszülettek a fiókák, és a többi gólyamama csodájára járt a helyes gyerekeknek, hozták a hírt az új divatcikkekről, amiket mind be kellett szerezni, és tél közeledtével meglátta Gilda élete szerzeményét: azt A békabőr bokacsizmát, amit mindenképp be kellett kerítenie télire! De hiába vette a fejébe, ezt még Góli sem tudta begyűjteni neki, ugyanis olyan pici a béka bőre, és olyan nagy a gólya lába, hogy bizony egy suszter sem vállalt ilyen macerás feladatot széles e határban. Már minden boltba berepült, minden cipőre rárepült, de békabőrt egyet se talált.
- Békabőr csizma nélkül nem maradhatunk Góli, megfázna a lábam. Miben járjak, fásliban?- Kapkodott levegő után Gilda, de erre már Góliátnak is megjött a hangja, akkorát csattantott a feleségére, hogy majd ledőlt a fűzfafészekből:
-Ebből elég Gildus, más cipőben kell járnod a télen, vagy elköltözünk!
-Jó- csillant fel az asszony szeme.- Épp most mesélték, milyen felkapott hely lett Afrika, repüljünk oda, ott a mesteremberek is ügyesebbek!... És főzhetek neked meg a gyerekeknek pár különlegességet.- hízelgett.
- Ám legyen...- Adta be derekát a családfő- De minden nyáron visszajövünk az első fűzfafészekhez, nem hagyom, hogy máshol tanuljanak repülni az én fiókáim.
Ebben egyeztek meg- összepakolták a pereputtyot, és másnap el is repültek. És azóta is minden évben tartják a megállapodást: itthon töltik a nyarat, ahol elemében van Góli, majd télen hosszú-hosszú vándorúton visszatérnek Afrikába, ahol kígyóbőr tollgyűrűt, skorpió-retikült, és egyéb egzotikumokat szerezhet be magának Gilda.

- Ravasz dolog a kompromisszum, óvatosan bánjatok vele gyerekek! -Kacsintott ránk Nagypapa a mese végén, mi pedig nagyot nevettünk, mert fogalmunk sem volt, mit jelent. Izsák kereste ki nekünk az Idegen Szavak Szótárából, ő szereti az ilyen vastag könyveket..."Kompromisszum: kölcsönös engedményekkel járó megegyezés".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése