2014. november 4., kedd

5. Nonek mese: Gyógyulj hamar!

-No milyen mesét szeretnétek?- Szólt Nagypapa egyik este, míg pár hasáb fával felélénkítette a kandallóban pislákoló tüzet:- Meg ne fázzon mesehallgatás közben a csipet-csapat!
Sokan gyűltünk össze aznap este Nagypapáék nappalijában, hiszen egy cudar-fagyos téli nap után nincs is jobb, mint hallgatni, ahogy Nagypapa mély, megnyugtató hangon elkezdi a mesét, miközben halkan pattog a kandalló meleget adó tüze.
-Én sosem fázom meg!- rikkantott Ármin, a legjobban szánkózó gyerek közöttünk. Már alig várta a havat, hogy megint megcsodálhassuk tudományát, mint a tavalyi szánkóverseny során.
-Hiszen Tapsi Tódor pont ezt mondta, mikor Nyúlanyó ráparancsolt, hogy vegye fel a sálát, ha kimegy a hidegbe.- Csodálkozott Nagypapa.
-Tapsi Tódor? Ő kicsoda? -kérdeztük izgatottan.
-Tapsi Todi Nyúlanyó legkisebb rakoncátlan kölyke volt: nem elég,  hogy nem vetette be az ágyát reggelente, nem segített répát karikázni, mikor Nyúlanyó ropogós réparakottast készített ünnepi ebédre, de bizony sokszor direkt otthon hagyta a sapkáját és sálját még a leghidegebb napokon is iskolába menet! Hányszor dorgálta Nyúlanyó:
-Todi fiam az a hosszú tapsi füled nagyon megfázik ebben a zimankós időben. Mára szelet mondtak: csak úgy lobogni fognak a füleid a huzatban, hiába mondom? Vedd fel a sapkád légyszíves!
-Dehogy veszem, összekuszálja a pihehajam, és kócos leszek!- ellenkezett Todi, és elviharzott az iskola felé.
Hiába szólt rá  Nyúlanyó, Nyúlapó, vagy a szomszéd odúban lakó torzsafaragó mester, addig virgonckodott meleg ruha nélkül Todi a nagy hidegben, míg egy-két hét múlva egy hócsatában "puff" a fülébe repült egy hatalmas jeges hógolyó. Tapsikánk persze azonnal felpattant és folytatta a játékot, de estére már prüszkölve ment haza, és úgy fájt a torka, hogy egy falatot sem tudott lenyelni a káposztapüréből, csak kuporgott a kanapén, és az orrát fújta. Nyúlanyó azonnal felhívta Nyúl Doktort, hogy nézze meg kis süldőjét, mert valami roppant súlyos betegségre gyanakszik. Estefelé be is kopogott hozzájuk:
-Hol a betegünk, Nyúlanyó?-toppant be mosolyogva az orvos, de abban a pillanatban észre is vette a kanapén gubbasztó kókadtfülű Tapsit.
szófogadó Tapsi Tódor
-Szia Tódor, megvizsgálhatlak? -kérdezte, és már elő is pakolt pár műszert a zeller illatú orvosi táskából. Elég ijesztő sztetoszkópot, kenőcsöket, fecskendőket, injekciókat és kitudja még miket vett észre a kisnyúl a táskában, de az orvos biztatóan Todira kacsintott, és vizsgálat közben dúdolni kezdett. -Ne aggódjál Tapsi Tódor/ gyorsan megvizsgál a doktor/ hisz ha megjön Doktor Nyúl, minden rosszcsont meggyógyul.
-Nade Tódi, hogy lett ilyen csúnya középfülgyulladásod? - ráncolta a szemöldökét, miután megállapította a betegséget.
- Nem hordtam sapkát egész télen,- ismerte be pironkodva Todi- de soha többé nem csinálok ilyet!
-Ne is! Mostmár látod, mennyire fáj.
-Jajj, nagyon!- panaszkodott Todi a fülét tapogatva.
-Felírok antibiotikumot, amit minden nap be kell venned, igyál jó sok teát, aztán tessék szót fogadni Anyukának, úgy nem lesz baj! Hét közben még egyszer meglátogatlak, addigra jobban legyél! Gyógyulj hamar!
-Köszönjük!- sóhajtott megkönnyebbülten Nyúlanyó és Tapsi Tódor egyszerre, mikor átnyújtotta a receptet.
-Ugyan, nincs mit, de sietek a következő kis beteghez. - Azzal sarkonfordult, és egy jelentőségteljes mozdulattal a kalapja alá gyűrte hosszú füleit, mielőtt kisétált.- Ígyni.


2 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon aranyos!!! A réparakottas, a zeller illatú orvosi táska a szívembe lopta magát.No, és tanmesènek sem utolsó.:) Meg is mutatom majd az én 10 évesemnek, aki sapka dolgában ugyancsak hasonlít erre az engedetlen kis Tapsi Todira.:) Gratulálok, szuper mese!! Bea

    VálaszTörlés