2014. szeptember 23., kedd

4. Nonek mese: Szivárványgyár

-No miről szeretnétek ma mesét hallani?- kérdezte Nagypapa karosszékébe ereszkedve, míg mi kakaóinkat szürcsölve vártuk a napi mesét.
-Nem tudom, de izgalmas legyen, mert roppantul fárasztó napom volt!- sóhajtott Tündi panaszosan-  Attól tartok, ha nem lesz elég izgalmas, elalszom a végére, Nagypapa.
-Aztán mitől volt olyan fárasztó?- kérdezte Nagypapa somolyogva, mire egyszerre kezdtük magyarázni:
-Egész nap szakadt az eső, és az óvó néni azt mondta, hogy rajzolnunk kell, meg megtanultuk az órát!
-Az összes mutatót tudni kell.- borzongott bele Zolika.
-Az már komoly dolog! Ti ilyeneket tudtok?- Csodálkozott ránk Nagypapa. Ezek szerint senki nem látta a vihar után mekkora szivárvány jelent meg az égen?
-Én láttam!- mosolygott Lili- A mi csoportunkban pöttyöket kellett számolni, úgyhogy én inkább bebújtam a függöny mögé, és nézelődtem.. Annyira nagy szivárvány volt, hosszabb, mint az ablak! És nagyon sok szín volt rajta!
-Bizony, mert nem akárki készítette azt a szivárványt!- kezdte a történetet Nagypapa.- Kivételesen olyan szivárvány volt az égen, ami  Röffentyű Károly kémikustanonc laboratóriumából került ki, mai fejlesztés!- Erre már mindenki elhelyezkedett, és várta a folytatást..
-Röffentyű Károly jó tanuló kis diák volt, mindig szót fogadott a mamájának, ötösöket hozott az iskolából, és általában nem látott még ilyen rendes malacfiút a Disznófő Nagy Gimnázium. Mégis mindig szomorkodott miatta Kocamama nagyikája, hiszen evés helyett Karcsi inkább festeni és kísérletezni szeretett.
-Karcsika, tepertőt kevertem a főtt kukoricádba, ilyen finomat nem ettél még kucukám!- vagy épp így kopogott be unokájához: -Gyere, kóstold meg a frissen mixelt moslékot, még tojás is került bele, minden amit szeretsz!
De Karcsi egyre csak kitért a közös étkezések elől:
-Köszönöm nagyi, de inkább tanulok még egy kicsit, nem kívánom a moslékot..
-Mi baja ennek a gyereknek, hogy mindig csak a festésen meg a kotyvasztáson jár az esze! Hát micsoda kan lesz belőle? Olyan satnya, még a konda szégyenére válik.. Ha a maradékot kotyvasztaná, örülnék is, azt mondom. De nem! Mindenféle üvegcséket, főzeteket kutyul álló nap, ilyen egy tisztességes disznó?- morgott Kocamama, és leste, mit csinál titkos laborában az unoka:
A színek laboratóriuma
Karcsi ugyanis annyira szeretett festeni, hogy elhatározta, megfesti a világ legszínesebb képét! Mivel nem talált hozzá kellően sok festéket, elkezdte a környékbeli barátaival kikeverni a pompásabbnál pompásabb színárnyalatokat. Lila káposztából sötétkéket, padlizsánból lilát, pipacsokból pirosat, pitypangokból sárgát, mézből a bronzosat, humuszból a barnát, és még sorolhatnám sokáig, akkor sem érnék a festék-kollekciója végére,
mert tömérdek variációt hozott létre kis kutatócsapatával! Éppen az utolsó, a neki legkedvesebb szerencsehozó-élnék zöld színét igyekezett kinyerni a katica-szedte növényeknek, mikor Kocamama nagyika benyitott egy tál frissen kevert mustáros-tökös spagettivel, és úgy meglökte a fiolákat rendezgető katicát, hogy megtántorodott szegény, és a virító zöld tégelyre esett. Gurult picit a kis hétpettyes, egészen a következő fioláig, majd azt is felborította. Innentől már nem volt megállás, úgy billentek az üvegcsék egymás után, mint a színsorrendbe igazgatott dominók, hatalmas ívben ontva magukból a világ színeit.
-Nagyika!!! A munkám, a drága festékeim! Még alig kezdtem el, és máris romokban hever az egész festményem terve!- jajdult fel kétségbeesetten.
-Melyik festmény Röffencsem? Az ott az égen?- kérdezte csodálkozva a nagyi, ahogy felpillantott.Kitaláljátok mit látott?
-A szivárványunkat!- ugrándozott örömében Lili.
-Bizony a színek csíkokba fröccsente sorakoztak az égen! Ahogy Karcsi meglátta, cseppet sem bánta már, hogy ilyen szerencsétlenül alakult a dolog, hiszen nem kisebb festővászna lett, mint az eső után kitisztuló ragyogó égbolt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése