2014. augusztus 26., kedd

3. Nonek mese: A bagoly, aki megtelt színnel

-No milyen mese lesz ma, sejtitek-e már?- szegezte nekünk a kérdést Nagypapa egy különösen szép nyári estén, amikor annyira enyhe volt az idő, hogy Nagymama hatalmas pokrócot terített nekünk a kert puha pázsitos füvére, és  a pokrócra kuporodva hallgattuk Nagypapát. Az este csendes volt, csak mi zajongtunk kicsit, meg egy öreg bagoly, aki az utca végi tölgyfán lakott.
-De szomorúan huhog ez a madár!- Sopánkodott Julcsi a bagoly hallatán.
-Dehogy szomorú, ez az örömteli-huhogása Boáz cimborámnak! Tán sosem huhogott ennél vidámabban.- felelte Nagypapa.
-Mesélj róla Nagypapa!-kérleltük mindnyájan, míg be nem adta derekát:
-Üsse kő, elmesélem nektek Bús Borongós Bagoly Boáz történetét- mert bizony így hívták régen barátunkat. Nem más volt ő, mint a híres-nevezetes Bagoly Bán egyetlen féltve őrzött fiókája, akit annyira féltettek szülei még a szellőtől is, hogy a gyönyörű báni kastély legszebb lakosztályának legkülönlegesebb aranykalitkájában nevelgették születésétől fogva. A kis Boáz Babát tejben fürösztötték, rózsaszirom-fészekben altatták, majd ahogy cseperedett francia bagolykisasszonyokkal neveltették. Sasokkal röptébe vadászatra, brit tudóskuvikokkal olvasásra taníttatták, és folyton-folyvást becézgették, éjjel-nappal cicomázták gyönyörű tollazatát.
 -Akinek ilyen klassz kastélya van, az miért búsnevű Nagypapa?- értetlenkedett Julcsi.
-Mert nem volt szerelme, te butus- rikkantotta Lenke, aki királylánynak készült, és roppant figyelmesen hallgatta Nagypapa úri meséit,hogy aztán kiigazíthassa egy gyanútlan bíró félreértéseit a hercegnői életformáról. -Ha én bagolykislány lennék, gyorsan feleségül mennék hozzá, h
Bagoly Boáz komoran
ogy ne legyen egyedül!
-Csakhogy Bagoly Boáznak esze ágában sem volt megnősülni!- lepett meg minket Nagypapa. -Boáz barátom olyan nagyra volt a tudásával, hogy szóba sem állt holmi közönséges madarakkal, csak ha a szolgái voltak. Magasrepülésben szállt a többiek felett, és hangoztatta a tudását, fitogtatta az ügyességét. A többi madarat igencsak felpaprikázta a gőgös viselkedésével. Össze is fogtak, és mikor Bagoly Bán az örök vadászmezőkre röppent, kiűzték csemetéjét a fényes erdei kastélyból:
-Repülj innen arrébb te felfuvalkodott csicsamadár! Ne mutogasd magad többé a környéken, mert megbánod!
-Nem űzhettek el, mikor én vagyok a legtanultabb, legszebb bagoly a környéken! Parancsolom, hogy távozzatok a kastélykertemből, és ne zavarjatok estig!
-Hiszen ez nem is a te kastélykerted, ez a mi erdőnk!- Csipogták felháborodva a többiek, és úgy megcsipkedték a bagolyfit, azonnal elmenekült ijedtében.
-Hová menjek, mihez kezdjek a családom, házam nélkül egyedül?- Busongott Boáz, és bánatosan búgott egyet. Nagyon megviselte, hogy senki sem szereti: a szeme karikás lett a sok nappali kóborlástól, a tollazata kifakult, a szíve megüresedett.
-Ez életem legszomorúbb napja- huhogta hosszú vándorlása egyik estéjén álmából ébredve, mikor megpillantott a szomszédos ágon egy beszorult kis sárgarigót.
-Trillili triplagubanc van a lábamon, szabadíts ki, kedves uhu bácsi!- Csipogta keservesen a rigó.
-Hogy segíthetnék? Hiszen nem is vagyok kedves.. -válaszolt borongón Boáz.
-Ugyan bácsi, csak csomózd ki! -csacsogott tovább -Cserfeske vagyok, és a kakukktestvérkém kitúrt a fészkünkből, haza kell találnom! Ha segítesz, adok egy kis sárga színt a fakó bundádra, így olyan komor.
-Már kész is vagy Cserfeske, járj szerencsével!- szabadította ki Boáz, de ahogy tovarepült, locsogásra lett figyelmes..- Micsoda forgalom van az éjjel, már nyugodtan vadászni sem hagyják a bagoly fiát, aztamindenit!- botránkozott, mikor meglátta ki loccsan alatta: ahogy repült, egy kis patakot pillantott meg, amibe benzines tartályt borítottak.
-Nicsak-lucsok, mi a tócsa... akarom mondani mi a csoda! Sárga bagoly odafent, segíts nekem idelent!-csobogott a patak
-Uhhu, ma mindenki megzakkant! Mit szeretnél?
-Csak egy cseppnyi kis szívességet: a benzin nekem méreg, vedd ki innen kérlek! Cserébe, ha kéred, adok neked kéket!
-Látom ez a benzin tényleg megbolondít, várj egy percet, kiveszem- enyhült meg Boáz, és már ki is kapta csőrével a szivárgó bödönöket, és egy barátságosat hunyorintott. -Köszönöm a színed, tényleg csodaszép.
Már indult is, hogy valami zsákmány után nézzen, de alig néhány szárnycsapásnyira egy pirosló tulipán jajgatására lett figyelmes.
-Mi ez, a bajbajutottak éjszakája?- Hüledezett Bagoly Boáz- De ha már így belejöttem, megkérdezem, segíthetek-e. Kedves virág, mi kínozz, áruld el!
-Drága aranyos bagoly, te vagy az első, aki megkönyörül rajtam, ezért nagy ajándékot kapsz tőlem: egy kis pirosat. csak kérve kérlek, hajtsd el fölülem annak a nagy tölgynek az ágát, mert egy szemernyi fényt sem kapok, hamarosan elsorvadok..
-Hiszen ha csak ennyi kell, nyomban megcsinálom!- Huhogta Boáz készségesen, és mire végzett, már ott is virítottak a piros mintázatok cicomázott bundáján.- Köszönöm a szépítgetést!
-Nagyon kedves bagoly vagy, majd elújságolom az erdőnek, milyen jó madárral találkoztam!- kiáltott utána a tulipán, hisz Boáz már messze szállt. Addig-addig utazott, míg ideért a mi kis utcánkba. Akkor már az egész környék: fák, folyók, állatok mind tudták milyen jóravaló madár érkezett, és barátságosan fogadták. Én akkor ismertem meg, mikor egyik éjjel sétálgattam az utcán, s hát a Julcsiék háza előtt erre a beszélgetésre lettem figyelmes:
-Szia bagoly, te vagy itt az új lakó, ugye?
-Huhú, aha! De ki beszél?- kérdezte meglepetten Boáz
-Itt a bükk tetején nézd: én vagyok a szivárvány frizbi. Julcsi hagyott itt a fán, rakoncátlan voltam és túl magasra pördültem.
-Már látlak! Nem akarsz lejönni a fa tetejéről?
-Épp kérni akartam, már mesélték, milyen segítőkész bagoly vagy. Mi is a neved?
-Bús Borongós Bagoly Boáz a becsületes nevem. Azt hiszem, ebbe az utcába költözöm.
-Bús? Borongós? De hisz olyan aranyos vagy! Lehetnél inkább Boldog Bagoly Boáz, adok is hozzá egy kis szivárványt, hogy ne csak 3 színed legyen a gyönyörű cirádáidban, hanem mindahány!
-Hogy te milyen jószívű vagy, köszönöm! Nagyon boldog vagyok, hogy így befogadott az utca! Régen nem nagyon szívleltek...
- Látod bagoly, aki ilyen barátságos, annak felragyog a világ.- Mosolyodott el a frizbi, -és jól elrejtőzött Julcsikám a bokrotok mögött, hogy megkeresd. De olyan régen nem játszottál vele, talán azóta is Boldog Bagoly Boázzal beszélget a bokorból, azt halljuk éppen. Majd feltétlen nézd meg, ha hazaértél!
Boldog Boáz


2 megjegyzés: