2014. június 22., vasárnap

Nonek mesék: Kezdetek.

A bíró aki pipázik, a lámpa aki pislog, és a kisfiú, aki rajzol: ők indították el útján ezt a  hömpölygő mesefolyamot. Ezt a végeérhetetlen Mese-Óceánt, amiből próbálok kimerni pár kanállal, hogy ti is megláthassátok azt a csodát, amit minden egyes történet magában rejt.
Nagyapa munka közben

A bíró szigorú volt, és kíméletlen, ha megtelt a tárgyalóterem. Jól végezte munkáját, igazságos ítéleteket hozott, és még a munkatársai is szerettek vele dolgozni, (bár picit féltek tőle..) De amint a bíró levetette talárját, és hazatért, Nagypapává változott: csak úgy hemzsegtek körötte a gyerekek! Én is ott sertepertéltem Nagypapáék házában minden este, mikor megérkezett a munkából, pedig már arra sem emlékszem, kinek a nagypapája volt igazából, de izgatottan vártuk, hogy végre elfogyassza frissen főzött vacsoráját, elhelyezkedjen kényelmes fotelében, és a pipáját jól megtömködve megkérdezze:
- No mi van? Már megint mesét akartok?- Úgy kérdezte, mintha ő nem akarná, de a hamiskás félmosoly a szája csücskében elárulta ám zord tekintetét, hiszen mindannyiunknak ezek az esti mesék voltak a nap fénypontjai. És ahogy Nagypapa mesélt, a szavak ficánkolva életre keltek, a figurák megelevenedtek, és megannyi kápráztatóan nyüzsgő-pezsgő mese tárult képzeletünk elé!

Minden gyerek másképp hallgatta: volt, aki tátott szájjal, volt ki félig bóbiskolva, és bökdösnünk kellett, hogy ne horkoljon, de a mellettem ülő kisfiú fehér papírt ragadott, és rajzolni kezdett a pislákoló lámpafényben. És rajzaiból ugyanaz az élénk csoda sugárzott, mint a mese szavaiból: a fantázia. A kisfiú tetszett nekem, sokat fogócskáztunk az udvaron, néha húzgálta a hajam, aztán nekem adta a rajzait. És most, hogy Nagypapa már nincs, a kisfiú messze jár, és a hajdani gyereksereget a világ sokszáz csücskében teszi próbára az Élet, gondoltam összeszedem nekik és nektek Nagypapa "No mi van?" kezdetű meséit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése