2014. szeptember 1., hétfő

1. Nonek mese: Bokai Borászat

-No mi van gyerekek, készen álltok az időutazásra? Á, talán el sem hiszitek nekem, mi történt velem még fiatalkoromban!
-Dehogynem Nagyapa, kezdd már!- ficeregtünk, míg ki-ki a maga helyén elrendezkedett, és Nagypapa végre belevágott...
- Egészen fiatal jogász koromban..
- Ki az a jogász?
-Hát én vagyok a jogász, Lilikém! A bírók mind jogászok, ismerik a jogot. De had folytatom no: Még falun éltem, mikor találtam a pincémben egy hatalmas fekete bogarat. Nagyon rusnya volt, fekete páncéljával a tömzsi testén, meg azokkal a furcsa csápokkal- képzeljétek, úgy tudta hajlítgatni, mint a szívószálat!
-Fúj Nagypapa, miért ilyen gusztustalant mesélsz?- kérdezték a lányok szinte egyszerre.
-Én is hasonlóan reagáltam, mikor megláttam: "hogy kerül a pincémbe ez a randa bogár?" És képzeljétek, ez a visszataszító állatka reszelős mély hangon válaszolt!:
-Mélyen tisztelt Uram, ez aztán nem valami kedves bemutatkozás! Ejnye.. Dr. Dohos Pál pinceászka vagyok, ami köztudottan nem is bogár, hanem rák. Azt javaslom, kezdjük előröl a beszélgetést, mintha az előbbit meg se hallottam volna! Önben kit tisztelhetek? -Úgy megdöbbentem ezen a kis beszéden, hogy hirtelen a nevem sem tudtam megmondani, csak ámultam ahogy beszélt hozzám Dr. Dohos Pál, közben úgy ingatta azokat az ízelt lábait, mintha dorgálna engem.
-Tudom, hogy jó ember, ne is húzzuk egymás idejét- folytatta- nekem segítség kell, magának meg egy tiszta pince, nemdebár?
-Végülis de...
-Akkor kérem, vannak ajánlásaim, diplomáim, nem csípek, nem szúrok-harapok, nem vagyok se skorpió se kullancs kérem, csak igényelem a hűvös klímát, meg hát a vállalkozásomnak is tetszik ez a hely, na, mondjuk ki kérem, kéne a pince.
-Micsoda? Adjam oda a pincémet egy bogárnak?!
- Ön ügyesen kihámozta a lényeget, Uram. Csak egy kis hely kéne nekem, és a családomnak, meg a borvállalkozásomnak. Csinálnánk saját bejáratot a pincéhez, mondanom sem kell, nem foglalunk akkora helyet majd, mint Maga, és a szőlőből sem fogyasztunk sokat, csak épp hogy beinduljon az üzlet- Magának magyarázzam? Okos ember, tudja kérem, hogy megy ez, ha el kell tartani a családot! Ma este költöznénk, ha megfelel.
- És én azért mit kapok cserébe, ha jóváhagyom, hogy ellepje a pincém egy rakás ronda kis rovar?
-Ön nem túl barátságos tárgyalófél, de meggyőzhető.. majd csiszolunk rajta. Először is nyomatékosítanám, hogy pont annyira vagyok bogár, amennyire maga csimpánz, de válaszolva a kérdésére: rengeteg alkalmazottat hozok, akik javítják a talajminőséget,és vannak méztermelő alvállalkozóim, ők lombik programot is vállalnak kérem: vannak hivatásos beporzóik, zseniális találmány, ilyet még nem látott! Szóval beindulna itt az infrastruktúra, garantálom!
-Ez elég jó üzletnek tűnik... Költözzenek be, de ne legyenek túl hangosak!
-Tudjuk, mi az illem, Uram. Akkor ezt megbeszéltük, élmény volt önnel üzletelni.- Azzal már masírozott is tovább, hogy idecsődítse az alvállalkozók, rokonok, bevándorlók, munkatársak és még kitudja milyen ismerősöknek a hadát. Nem tudtam, mibe egyezem bele! Mikor eszébe jutott, még illedelmese hátraszólt:
-Igazán eljöhetne a szüreti mulatságunkra, csak hogy ápoljuk a jó szomszédi kapcsolatot!

Másnap már tengersok kis lény nyüzsgött a kertemben: amennyi félét csak el tudtok képzelni! Először a hangyák jelentek meg, ők voltak a napszámosai. Naphosszat szedték-adogatták az ÉN szőlőmet a kisebbik, új pincekapu elé hordva, ahol már fel is állt az üzem: a hernyók voltak a gépészet felelősei, a katicák a logisztikát végezték, a méhek pedig új fajtákkal kísérleteztek, hogy minél minőségibb szőlőből készülhessen a bor. A krumplibogarak a menzáról gondoskodtak, míg a tücsök a munkát segítő hangulatos muzsikaszóról. Egyszóval megtelt a kertem élettel, élvezet volt nézni, ahogy a gyűszűnyi présük alatt szemenként nyomták ki a szőlő édes levét. Csak úgy spriccelt, és ez a sok bogár kacarászva-dalolva fürdött benne és itta. A legyek részegek is lettek tőle, azóta is körbe-körbe repkednek, mint az eltévedt helikopterek- annyira részegek, már azt sem tudják, hova indultak!
-Kérem- sántikált oda hozzám Dr. Dohos.- Ez a Bokai Borászat szürete, kér egy kis kóstolót esetleg, szomszédom és üzlettársam?
-Dehogy, dehogy! Köszönöm.- mosolyodtam el.
-Akkor had mutassam be hites feleségem.. Klárikám drága!Gyere ide édes, itt a szomszéd!- Kiáltott egy fekete pókasszonyság felé, aki épp hatalmas hálóját szövögette. Észrevette, hogy ledöbbentem felesége láttán, úgyhogy gyorsan visszafordult hozzám: - Jajj ne csodálkozzon ennyire kérem, nem annyira szereti a munkatársaimat, néha el-el kap egyet, de különben kedves természet az asszony, és micsoda bokái vannak!
-És mennyi!- kontráztam.
-Ugye? Hát ezért lett az ő bokáiról elnevezve a cégem! Meg persze a marketing, ugyebár, így hangzásra egészen eladható tokajinak is.
-Zseniális!-ismertem be.
-Meg ötletes is kérem.-Igazította meg szemüvegét, és hagyta, hogy csináljak egy képet erről a vidám, első közös szüretünkről. :)

szüret a kertemben

2 megjegyzés: