Különös jelentőséggel bírt számomra ez a könyv, amelyet kolozsvári
származású elhunyt Nagyapám könyvespolcán találtam, és ahogy olvastam a
könyvet, megelevenedett a szemem előtt, amit Nagypapám, az író, és még
rengeteg magyar család hasonlóképpen élhetett végig: a döntés, hogy
erdélyi magyarként ki-ki milyen életutat választ- Kisebbségben harcol az
identitásáért egy küzdelmes életen át, asszimilálódik, vagy emigrál.
Fülszöveg:
A rosta kisebbségi tárgyú regény, az író első regénye, cselekménye a
húszas évek második felében játszódik Erdélyben, és egy kolozsvári
magyar család széthullásának, tönkremenetelének története – e folyamat
külső és belső okainak sohasem didaktikus hanem eleven, életszerű
föltárásával, tipikus alakok ábárzolásával. Ez már a kiforrt. stilárisan
is izgalmas lebegő iróniával, frappáns és tömör képekkel a világról
lesújtó ítéletet mondó könyv a leleplezésben kérlelhetetlen. Ugyanakkor
valami megfoghatatlan leheletfinom könnyedség járja át, amelyben helyet
kap a remény.
A rosta a maga fülledt-fullasztó légkörével érett iróniájával, éles, kritikus látásmódjával a legnagyobb regények előhírnöke.
A történet:
Ahogy a fülszöveg írja, egy erdélyi család legnehezebb éveiről olvashatunk, mikor két felcseperedő gyermekük próbálja megtalálni a helyét az életben, egy zavaros történelmi korban. A rosta a történelem, és rázza ki a családokat a fennmaradás szitáján,
hullanak ki az emberek, mint az apró szemű porcukor. A probléma nem új,
mégis fennáll ma is, és számomra rávilágított a regény, milyen halott az
a nemzet, ahol a családok, és a családtagok lelki egészsége el van
hanyagolva.
Ami tetszett:
Ez a történet abszolút a miénk: szerintem aligha van magyar család Magyarországon, amelyiknek a közeli-távoli rokonságában ne lennének erdélyiek, magyarok, akiknek ilyen nehéz válaszutak elé kellett állniuk. Tetszik a regény összetettsége is: a gyerekek kirepülésének dinamikája önmagában is egy érdekes esemény a családok életében, ami akkor is nagy törés minden családtagnak, ha nem szól közbe a Történelem.
A párbeszédek közé gyönyörűen megfogalmazott hangulatok, képek vannak tüzdelve, amit öröm volt olvasni:
"A nyurga torony aranykeresztje csiklandozni kezdte a fellegek hasát."
Ajánlom:
A regény alapvetően izgalmas, de keserű olvasmány, hideg téli napokon az
olvasó lelkét is megvacogtatja kicsit, de sokan okulhatnánk belőle,
ajánlom azoknak, akiket hozzám hasonlóan érdekel, hogyan lopózik be a
politika az átlagemberek mindennapjaiba. Mert hiába legyintünk, hogy nem
érdekel, mindenkinek az életébe belopózik sajnos.